Déli irónia: A könyvesbolti „segítség”

Ebédidőben beugrottam a könyvesboltba 'csak körülnézni' – jelentem, a küldetés elbukott, a kosaram már most súlyosabb, mint a lelkiismeretem. De a legszebb pillanat mégis az volt, amikor odajött az eladó a legkedvesebb mosolyával:

– Segíthetek valamiben?

És én ott álltam, a kezemben három keménytáblás fantasy-vel, két kötettel a francia forradalomról és egy szakácskönyvvel, amit csak a borítója miatt fogtam meg, és a fejemben csak egyetlen válasz visszhangzott:

'Igen, legyen kedves, fizesse ki a kosaramat! Vagy legalább rejtsen el a kísértés elől, mielőtt a negyedik sorozatba is belekezdek!'

De persze, ahogy minden rendes könyvfüggő, én is csak annyit nyögtem ki: 'Köszönöm, csak nézelődöm.' Miközben pontosan tudtam, hogy már régen túlléptem a 'nézelődés' fázisán, és már a 'hogyan magyarázzam meg otthon az újabb tornyot' fázisban tartok.

Ti mit válaszolnátok legszívesebben, ha őszinték mernétek lenni a könyvesboltban? Mi az az egyetlen dolog, amiben tényleg szükségetek lenne segítségre a polcok között? (Például: valaki fogja le a bankkártyámat? 💳🚫)

@DRESCHER GABRIELLA