A mai téma: A „Betűtípus-árulás”

Jó reggelt mindenki másnak is, aki nem látja a fától az erdőt – vagy jelen esetben a betűtől a történetet! Ismeritek azt a pillanatot, amikor megveszel egy izgalmasnak tűnő könyvet, kinyitod, és... egy 8-as betűméretű, talpatlan betűtípussal találod szembe magad, amitől 5 perc után összefolynak a sorok?

Vagy a másik véglet: amikor a kiadó rájön, hogy a kézirat túl rövid, ezért akkora betűket használ, mintha egy óvodás leporellót olvasnál, csak hogy kijöjjön a 300 oldal. Ez nem könyvkiadás, ez látásvizsgálat! Kedves kiadók, a szemünk nem játék, és az olvasás nem egy szemészeti szakvizsga!

Ki az, aki szintén tett már le könyvet csak azért, mert fizikailag fájt olvasni a tipográfiát? Vagy csak én vagyok az egyetlen, aki szerint egy könyv sikere a tördelőnél dől el?