A „Hangoskönyv-narrátor katasztrófa”
Jó reggelt minden sorstársamnak, aki hétfő reggel a forgalomban araszolva próbálna elmerülni egy jó sztoriban! Ismeritek azt a pillanatot, amikor hetek óta vársz egy hangoskönyvre, végre megveszed, elindítod, és... azonnal le akarod kaparni az arcodat?
Mert a narrátor:
Úgy hangsúlyozza a drámai részeket, mintha egy 1950-es évekbeli híradót olvasna fel.
Olyan vékony, sipító hangot ad a kedvenc, zord és titokzatos férfi karakterednek, amitől az egész hitelét veszti.
Vagy a legrosszabb: hallod a mikrofonba csattogó nyelvét, minden egyes nyelését és a lapozás neszét, mintha közvetlenül a füledbe lélegezne egy idegen.
Ott ülsz a kocsiban, és ahelyett, hogy a történetre figyelnél, csak azon pörögsz, miért nem volt legalább egy ember a stúdióban, aki szólt volna: 'Hé, ez így nem lesz jó!'. Egy rossz narrátor képes megölni a világ legjobb könyvét is. Ez nem művészet, ez hallójárat-merénylet!
Ti jártatok már így? Volt olyan hangoskönyv, amit félbe kellett hagynotok a felolvasó miatt, pedig a sztori érdekelt volna? (Írjátok meg a 'fekete listás' narrátorokat – csak egymás védelmében! 🎧🚫)